Sok száz évvel ezelőtt, a Balaton déli partján, egy tavaszi, vad, viharszagú hajnalon született egy édes mosolyú, világszép kislány. De alighogy megszületett, mindjárt el is veszítette édesanyját, aki mielőtt lehunyta volna a szemét, azt kérte, hogy az apró lányka a Balaton nevet kapja. Mintha érezte volna, ennél nagyobb kincset és védelmet nem adhat gyermekének, mint annak a tónak a nevét, amit egész életében, az utolsó leheletéig szeretett.
Balaton nőtt, növekedett a hullámzó tó partján, és minél nagyobb lett, annál jobban megszerették a tóparti emberek. És nem csak szépségét kedvelték, de rá- rácsodálkoztak sziporkázó eszére, éles nyelvére is. Még alig látszott ki a földből, ha okos tanácsra volt szüksége valakinek, rendre Balatonhoz fordult. Ha ki kellett számítani valaminek a hosszát vagy a szélességét, ha vitát kellett elsimítani, vagy ha különös betegség vert le valakit a lábáról, Balaton volt az, aki szinte azonnal rávágta a megoldást, bölcs szóval csitította el a viszályt és patyolat köténye mély zsebében mindig volt megfelelő szer a legádázabb nyavalya csillapítására is.
Örömmel figyelték a felhők tetejéről a Tündérek Balaton tiszta lelkét, ahogy gyógyította, szeretetre tanította, tisztességre ösztökélte kicsi faluja népét.
De figyelték a mélység lakói is, és volt egy ördög, aki különösen vágyott arra, hogy Balatont megszerezze magának. Addig - addig leskelődött utána, míg egészen belepistult a lányba. Nem volt se éjjele, se nappala, a csodaszép, okos, harmatlelkű hajadont minden áron meg akarta kaparintani.
Egy nap aztán úgy döntött, lesz, ami lesz, ő aztán felségül kéri a lányt, ha jön szépszerével, akkor jó, ha nem, erőszakkal is magával viszi.
Balaton, édesapjával éppen a szakadt halászhálókat csomózta, amikor az ördög hirtelen elébük toppant és minden cifra szó nélkül előadta jövetele célját. A lány édesapja majd szörnyethalt ijedtében, egészen elsápadt, hiszen fogalma sem volt arról, hogyan is védhetné meg a kénköves menyegzőtől egyetlen gyermekét. Ám Balatonnak megint csak helyén volt az esze, így azt kérte az ördögtől, hogy másnap ugyanebben az időben térjen vissza a falu közepére, és a falu összes lakója előtt ismételje meg a lánykérést. Akkor majd méltó módon választ kaphat kívánságára. Az ördög szívesen beleegyezett a kérésbe és már előre örült a fényes násznak.
Másnap annak rendje és módja szerint, úgy ahogy Balaton kérte, meg is jelent a falu közepén, még a szarvát is kifényesítette az ünnepre és feleségül kérte ismét Balatont. Akkor a lány, a falu összes lakója előtt így fordult a kérőhöz:
- Figyelj rám jól, te ördög! Öreg is vagy, rút is vagy, és rendes csizma helyett, úgy, ahogy az való lenne, ocsmány patákat hordasz a lábadon. Mégis úgy illik, hogy esélyt adjunk neked, ha már nősülni akarsz.
Itt és most kijelenti hát a Balaton, hogy mához egy évre feleségül megy hozzád, de csakis akkor, ha teljesíted három kívánságát. Ám nagyon figyelj arra, amit mondok, mert később nem tagadhatsz le egyetlen igaz szót sem, hiszen egy egész falu igazolja majd azokat. És kössünk alkut, ha ügyes vagy, lesz feleséged, ha csúfot vallasz, soha többé nem teheted be a lábad a falunkba…..
Hej örült az ördög nagyon, mert hát abban az időben, aligha volt olyan emberi kívánság, amit egy ördög ne tudott volna ripsz-ropsz teljesíteni, így hát gondolkodás nélkül elfogadta a lány kéréseit.
Balaton pedig jól megfontolva minden szót, előadta a nászi feltételeket. Először is, azt kérte az ördögtől, hogy olyan búzamagot szerezzen, amelyből legalább száz éven át, biztos termést arathatnak az emberek. A második kívánság szerint az ördögnek száz évig tartó, gazdag fogást kellett biztosítani, mégpedig a legnemesebb halfajtákból a falu összes halásza számára. Mindezt persze csak azért, mondta a lány, hogy a különös esküvőről egyetlen ember se menjen haza üres hassal, és hogy a vendégek száz évig emlékezzenek az ördög lakodalmára. Végezetül aztán ezerrőfnyi, igazgyöngyökkel, szivárványszín kagylókkal ékesített, a pókhálónál is finomabb, soha el nem szakadó fátylat kért a lány, de olyat, ami menyasszonyi fátyolnak, halászhálónak egyaránt jól szolgálhat majd.
Megizzadt azért az ördög is, mire teljesítette Balaton kérését, de azért összeszedte magát, és az esküvő kitűzött napja előtt soha nem látott, bőséges termést arattak a falusiak, a halászok hálója roskadásig telt zsíros halakkal és a mesebeli csodaháló is a lány tornácára került.
Az esküvő előtti éjjelen aztán Balaton összehívta lánypajtásait és arra kérte őket, segítsenek a hálót a tó partján kiteregetni. Gyanakodott az ördög erősen, miért kell a finom, kincsekkel gazdag fátylat beiszapolni, de nem szólt semmit, nem akarta a másnapi menyegzőre készülődő lányt megzavarni.
Eljött aztán a reggel is, Balaton és az ördög esküvőjének reggele, de hiába várta az ördög a ház előtt a menyasszonyt, az bizony csak nem került elő.
Dúlt fúlt az ördög, kereste mindenhol az arát, végül a tó közepén, egy csónakban lelt rá, ahogy hétköznapi ruhában, menyasszonyi cicoma nélkül, békésen halászott a többiekkel.
- Gyere ki de azonnal - fújt kormot az Ördög a lányra- ma van a kézfogónk, ma velem kell jönnöd!
- Nekem ugyan nincs esküvőm, feleselt a lány vidáman…..
Te a Balatont kérted feleségül. Láthatod,- mutatott a szelíd tóra a lány- az éjjel, menyasszonyi fátyollal fel is ékesítettük a jövendőbelidet. Fogd és vidd hát haza, ha tudod, és ha kell neked!
Azzal hátat fordított az ördögnek, és mint akinek nincs többé dolga a kérővel, a vízbe merítette hálóját.
Az ördög akkor értette meg milyen furfangos módon tette lóvá a lány. Dúlt-fúlt, napokig rázta öklét Balatonra, de nem tehetett semmit, hiszen a falu összes lakója előtt kérte feleségül…. a Balatont.
Azt mesélik, mielőtt megszégyenülve, feleség nélkül visszatért volna a pokolba, tehetetlen dühében még belevájta karmait a Bakonyba. Így született a hegység egyik legtitokzatosabb képződménye, a rebbenő árnyakkal, forró sóvárgással teli Ördögárok. A faluba azonban soha többé nem tehette be a lábát a pórul járt ördög, hiszen kötötte alkuja.
Balaton pedig hamarosan férjhez ment egy falubeli legényhez, akivel hosszú- hosszú évekig, legalább száz évig boldogságban és bőségben éltek.
De a falu lakói sem nélkülöztek többé, hiszen éppen az ördögnek köszönhetően száz évig biztos kenyér, omlós hal került az asztalukra és tündérszép, el nem szakadó, ünnepre, munkára egyaránt való fátyol az eladósorba kerülő lányok aranyfényű hajára…..
Balaton nőtt, növekedett a hullámzó tó partján, és minél nagyobb lett, annál jobban megszerették a tóparti emberek. És nem csak szépségét kedvelték, de rá- rácsodálkoztak sziporkázó eszére, éles nyelvére is. Még alig látszott ki a földből, ha okos tanácsra volt szüksége valakinek, rendre Balatonhoz fordult. Ha ki kellett számítani valaminek a hosszát vagy a szélességét, ha vitát kellett elsimítani, vagy ha különös betegség vert le valakit a lábáról, Balaton volt az, aki szinte azonnal rávágta a megoldást, bölcs szóval csitította el a viszályt és patyolat köténye mély zsebében mindig volt megfelelő szer a legádázabb nyavalya csillapítására is.
Örömmel figyelték a felhők tetejéről a Tündérek Balaton tiszta lelkét, ahogy gyógyította, szeretetre tanította, tisztességre ösztökélte kicsi faluja népét.
De figyelték a mélység lakói is, és volt egy ördög, aki különösen vágyott arra, hogy Balatont megszerezze magának. Addig - addig leskelődött utána, míg egészen belepistult a lányba. Nem volt se éjjele, se nappala, a csodaszép, okos, harmatlelkű hajadont minden áron meg akarta kaparintani.
Egy nap aztán úgy döntött, lesz, ami lesz, ő aztán felségül kéri a lányt, ha jön szépszerével, akkor jó, ha nem, erőszakkal is magával viszi.
Balaton, édesapjával éppen a szakadt halászhálókat csomózta, amikor az ördög hirtelen elébük toppant és minden cifra szó nélkül előadta jövetele célját. A lány édesapja majd szörnyethalt ijedtében, egészen elsápadt, hiszen fogalma sem volt arról, hogyan is védhetné meg a kénköves menyegzőtől egyetlen gyermekét. Ám Balatonnak megint csak helyén volt az esze, így azt kérte az ördögtől, hogy másnap ugyanebben az időben térjen vissza a falu közepére, és a falu összes lakója előtt ismételje meg a lánykérést. Akkor majd méltó módon választ kaphat kívánságára. Az ördög szívesen beleegyezett a kérésbe és már előre örült a fényes násznak.
Másnap annak rendje és módja szerint, úgy ahogy Balaton kérte, meg is jelent a falu közepén, még a szarvát is kifényesítette az ünnepre és feleségül kérte ismét Balatont. Akkor a lány, a falu összes lakója előtt így fordult a kérőhöz:
- Figyelj rám jól, te ördög! Öreg is vagy, rút is vagy, és rendes csizma helyett, úgy, ahogy az való lenne, ocsmány patákat hordasz a lábadon. Mégis úgy illik, hogy esélyt adjunk neked, ha már nősülni akarsz.
Itt és most kijelenti hát a Balaton, hogy mához egy évre feleségül megy hozzád, de csakis akkor, ha teljesíted három kívánságát. Ám nagyon figyelj arra, amit mondok, mert később nem tagadhatsz le egyetlen igaz szót sem, hiszen egy egész falu igazolja majd azokat. És kössünk alkut, ha ügyes vagy, lesz feleséged, ha csúfot vallasz, soha többé nem teheted be a lábad a falunkba…..
Hej örült az ördög nagyon, mert hát abban az időben, aligha volt olyan emberi kívánság, amit egy ördög ne tudott volna ripsz-ropsz teljesíteni, így hát gondolkodás nélkül elfogadta a lány kéréseit.
Balaton pedig jól megfontolva minden szót, előadta a nászi feltételeket. Először is, azt kérte az ördögtől, hogy olyan búzamagot szerezzen, amelyből legalább száz éven át, biztos termést arathatnak az emberek. A második kívánság szerint az ördögnek száz évig tartó, gazdag fogást kellett biztosítani, mégpedig a legnemesebb halfajtákból a falu összes halásza számára. Mindezt persze csak azért, mondta a lány, hogy a különös esküvőről egyetlen ember se menjen haza üres hassal, és hogy a vendégek száz évig emlékezzenek az ördög lakodalmára. Végezetül aztán ezerrőfnyi, igazgyöngyökkel, szivárványszín kagylókkal ékesített, a pókhálónál is finomabb, soha el nem szakadó fátylat kért a lány, de olyat, ami menyasszonyi fátyolnak, halászhálónak egyaránt jól szolgálhat majd.
Megizzadt azért az ördög is, mire teljesítette Balaton kérését, de azért összeszedte magát, és az esküvő kitűzött napja előtt soha nem látott, bőséges termést arattak a falusiak, a halászok hálója roskadásig telt zsíros halakkal és a mesebeli csodaháló is a lány tornácára került.
Az esküvő előtti éjjelen aztán Balaton összehívta lánypajtásait és arra kérte őket, segítsenek a hálót a tó partján kiteregetni. Gyanakodott az ördög erősen, miért kell a finom, kincsekkel gazdag fátylat beiszapolni, de nem szólt semmit, nem akarta a másnapi menyegzőre készülődő lányt megzavarni.
Eljött aztán a reggel is, Balaton és az ördög esküvőjének reggele, de hiába várta az ördög a ház előtt a menyasszonyt, az bizony csak nem került elő.
Dúlt fúlt az ördög, kereste mindenhol az arát, végül a tó közepén, egy csónakban lelt rá, ahogy hétköznapi ruhában, menyasszonyi cicoma nélkül, békésen halászott a többiekkel.
- Gyere ki de azonnal - fújt kormot az Ördög a lányra- ma van a kézfogónk, ma velem kell jönnöd!
- Nekem ugyan nincs esküvőm, feleselt a lány vidáman…..
Te a Balatont kérted feleségül. Láthatod,- mutatott a szelíd tóra a lány- az éjjel, menyasszonyi fátyollal fel is ékesítettük a jövendőbelidet. Fogd és vidd hát haza, ha tudod, és ha kell neked!
Azzal hátat fordított az ördögnek, és mint akinek nincs többé dolga a kérővel, a vízbe merítette hálóját.
Az ördög akkor értette meg milyen furfangos módon tette lóvá a lány. Dúlt-fúlt, napokig rázta öklét Balatonra, de nem tehetett semmit, hiszen a falu összes lakója előtt kérte feleségül…. a Balatont.
Azt mesélik, mielőtt megszégyenülve, feleség nélkül visszatért volna a pokolba, tehetetlen dühében még belevájta karmait a Bakonyba. Így született a hegység egyik legtitokzatosabb képződménye, a rebbenő árnyakkal, forró sóvárgással teli Ördögárok. A faluba azonban soha többé nem tehette be a lábát a pórul járt ördög, hiszen kötötte alkuja.
Balaton pedig hamarosan férjhez ment egy falubeli legényhez, akivel hosszú- hosszú évekig, legalább száz évig boldogságban és bőségben éltek.
De a falu lakói sem nélkülöztek többé, hiszen éppen az ördögnek köszönhetően száz évig biztos kenyér, omlós hal került az asztalukra és tündérszép, el nem szakadó, ünnepre, munkára egyaránt való fátyol az eladósorba kerülő lányok aranyfényű hajára…..
Megjegyzések
Megjegyzés küldése